b u r n i n g desireship

Cecil és az elfeledett nap

Welcome to Night Vale, Cecilos, baromi nagy fluff: Cecil nem is sejti, de meglepetést fog kapni... Cecil szerencsétlen sírhat hogy a kezeim közé került, mert lett belőle egy kis egómanó aki ha lehetséges, még megszállottabban viselkedik mint szokott. Dana is áldozatommá vált, hogy egy félénk, de lelkes kis barna hajú tinivé változtattam, Carlos meg... Cecil áldozatává :') Na mindegy, első WTNV ficem/próbálkozásom :) Ui: Kiderült, hogy ezt lázasan írtam meg(már értem miért fájt a fejem annyira), szóval nagggyon jó vagyok xd „És most, az időjárás!” – Nyújtotta meg mély hangján a szavakat Cecil, majd mikor megkezdődött a szám, levette a fülhallgatóját és hátranyúlt a székén nyújtózkodva. - Dana, hoznál kérlek egy kis csésze teát? – kérte hangosan, de mikor nem hallotta a szokásos „Most mennyi mézet tegyek bele?” választ, a forgós székével megfordult a stúdió felé, de nem látott bent senkit. Hirtelen kinyílt oldalt az ajtó és Dana szökellt befelé vidáman, majd megállt közvetlenül az akkorra megint megfordult Cecil előtt. Cecil kissé félve hátrébb görgött a székével. - Olyan jó, hogy ez még neked is meglepetés, és így nem vártál semmit, mégis kapsz! – csak úgy sugárzott az arca a boldogságtól a tinédzser lánynak, aki egy térdig érő fodros szoknyát viselt a fekete wtnv rádió feliratú szűk pólóval, rajta ott billeget a névkártya, „Gyakornok Dana”. A férfi végignézett a hosszú, barna hajú lányon, majd még hátrébb ment a székével. Nem olyannak ismerte Danát, aki rámenősen nyomult volna, inkább olyannak, aki elrejtőzik a laptopja mögé, ha látja a szíve választottját, de tudta hogy ebben a városban bármi megtörténhet, a másik pedig, hogy Dana tinédzser. A tinédzserektől bármi kitelik. - Dana, izé, tudom hogy külsőre is jól nézek ki, és remek tulajdonságaim vannak, de én… tudod a másik ligában játszom, hogy így mondjam… meg te egyébként is fiatal vagy, és… és… - Te meg mi a fenéről habogsz? Nem érünk rá erre, kevés az időnk! –felnevetett, utána pedig gyorsan átölelte Cecilt, aki nem látott semmit, és ezt kihasználva felkiáltott, hogy „Gyere!”, majd elengedte összezavarodott barátját. Cecil meglátta az ajtóban álló Carlost, aki nem viselte a fehér tudós köpenyét, hanem egy vörös kockás inget és egy sötét farmernadrágot, meg egy kiegészítőt ami miatt Cecil nem volt képes megtalálni a megfelelő szavakat… vagyis még a betűket sem. - Egy hete a rádió vezetősége üvöltött egy rettenetes nagyot, és különféle statikus zörejek is hallatszódtak, de mikor kérdeztem másokat, ők nem hallottak semmit, így gondoltam hogy engem hívatnak. Rettenetesen féltem, de mikor odaértem, kicsúsztattak egy borítékot az ajtó alatt, amiben megírták, hogy egy hét múlva, vagyis ma lesz a szülinapod, és hogy lepjünk meg téged a vezetőség nevében is a remek munkád miatt. Nem is kellett több, teljesen belelkesülve elkezdtem gondolkodni hogy mit is kéne neked szervezni, mert azért nem szereted a nagy felhajtást, viszont szereted a nagy dolgokat, így egy nap után rájöttem arra, hogy valami Carlossal kapcsolatos dolognak kell lennie, így elkezdtem kutakodni a sok dolog közt amit mondtál, hogy örülnél neki és Carlossal kapcsolatos, és ez lett belőle meg az, hogy akkor együtt fogtok rádiózni az időjárás után. És most kérdezheted hogy te miért nem emlékszel hogy neked egyáltalán van születésnapod, de ezt én sem tudom, a lényeg hogy a vezetőség tutira tudja hogy ma van. Na, már csak egy percünk van indulásig, gyorsan szedd össze magad Cecil! Ja, és akkor boldogságos születésnapot! – Dana adott egy gyors puszit Cecil szeplős arcára, majd elpirulva beszaladt a stúdióba. Cecil még mindig szájtátva ült, de elkezdett visszagörögni az asztalához, ahova már Carlos elhelyezkedett, és vigyorogva figyelte barátját. - Imádlak – nyögte ki gyorsan, majd nagy profizmussal összeszedte magát, felvette a fülhallgatóját, és a mikrofont Carlos és maga elé tette a papírral együtt, amin ott voltak a zárómondatok. Még gyorsan odanézett Carlosra, aki bíztatóan rámosolygott, majd visszafordult és elkezdte a zárást. - Nos, most nem azt a zárást fogom használni, amit előre megcsináltam. Össze is gyűröm a lapot *papírgyűrődés hangja*, és eldobom meglepetésvendégünk, Carlos, ó, a tökéletes Carlos tökéletes feje fölött, bele a kis kukába. Hallgatók, képzeljék el, hogy ma van a születésnapom! És most mondhatnátok, hogy „Ó, Cecil, miért nem mondtad hamarabb!”, én pedig azt válaszolnám, hogy azért, mert én sem tudtam, igazából arról sem hogy van születésnapom, de most csodálatos ajándékok közt Danától és drága Carlostól megtudtam ezt, és rettenetesen nagy boldogságot érzek a bensőmben, amit ti is érezhettek, ha ellátogattok Big Rico pizzázójába, ahol szó szerint érezhetitek a boldogságot a gyomrotokban miután megettétek a legújabb Boldog Pizzát, ami speciális kiskutya boldogságból készült, és persze gabona féle felhasználása nélkül! Elnézést a hirdetésért, de ezt sajnos nem hagyhattam ki… de látjátok mennyire tökéletesen illett ide? És improvizáltam! Na jó, Carlos kissé ijedten néz rám, így lehet átadom neki a szót, hisz ez is az egyik ajándékom, hogy együtt vezethetjük ezt a kicsiny részét az adásnak! Oké, most elkezdett kapálózni a kezével, hogy ne, mert nem tud mit mondani, én meg azért odatolom hozzá közelebb a mikrofont, de… úgy tűnik, a mi tökéletes, de félénk Carlosunk nem akarja tökéletes hangját használni. Most pedig bűnbánóan néz rám, de nekem már az is elég, hogy itt van velem a stúdióban, és hogy mindezt megtették értem Danával! Jaj, kedves hallgatók, most jut eszembe, hogy a másik ajándékomat a végére tartogattam! Itt ül Carlos, az én tökéletes Carlosom, a… jaj ne, elfogták Carlos tökéletes és gyönyörű haját! Hajráf, hát újra találkozunk? Közelítek a két kezemmel a barna fogas szörny felé… egyre jobban remegnek a kezeim ahogy közelítek… de végül levettem róla a fogva tartót, és most felállok, ledobom a földre *csapódás hang*, és végzek vele! *ugrálás és törés hang, miközben egy halk kuncogás is hallatszódik a háttérben* Most visszaültem, és… beletúrok Carlos tökéletes és gyönyörű hajába, ami most már szabad! Szárnyaljatok tökéletes és gyönyörű Carlos fürtök, szárnyaljatok! *kis mocorgás zaj* Carlos vagyok, és higgyétek el, ezt most tényleg leművelte. Most is éppen dobálgatja a hajamat, még mindig… de végül is a szeretteinkért mindent megteszünk, nemde bár? *hosszú csend, majd mocorgás és egy apró szipogás* Hallgatók, az én tökéletes, de tökéletes Carlosom mondhatott volna ennél tökéletesebb lezárást? *elérzékenyült hanggal mondta mindezt, majd orrfújás hallatszik, és Carlos halk, nyugtató szavai* Carlos lenyugtatott, így még van erőm, hogy befejezzem az adást. Jó éjt, Night Vale. Jó éjt. *cuppanás hallatszik, majd vége a műsornak* - Egyébként – szólalt meg Carlos a szenvedélyes csók után kissé zihálva – mit gondoltál Danáról, mit kezdtél el magyarázni? Mert van egy sejtésem… - Cssss… - csitította el Cecil szerelmét a mutatóujjával, kissé szégyenkezve, miközben Carlos vidáman kuncogott, majd mindketten felálltak és megindultak – mint később kiderült – Carlos saját szervezésű „kis” meglepetésére amit már régóta szeretett volna megvalósítani...