2014. július 10., csütörtök

Winchester Brothers inc
Kajálda!Au, Destiel(?): Mert ők igazából egy kajáldát üzemeltetnek, és ez a családi vállalkozás. Tömören ennyi.
Ajánlom ezt a drágalátos GyilkosKoalának, aki mondta hogy írjam meg, én meg megírtam :3 Bár már a végére meguntam az írást, így hát ilyen lett, sorry ^^" A végén majd még megtalálható 1-2 dolog, ami kimaradt a történetből. És a kép meg no comment, ehhez a sztorihoz nem volt jobb ötletem. 

 - Reggelt’ Sammy. Apa még mindig nem tért vissza az üzleti megbeszélésről? – kérdezte Dean ahogy leült az asztalhoz, a testvérével szembe. Ott volt előtte a laptopja, amellett egy számológép és egy rakatnyi papír. A hónap vége volt, így az üzlet könyvelőjeként most kellett összegeznie az e havi adatokat és kiegészíteni az éves statisztikát. Ilyenkor gyakran volt, hogy bent maradt a kajáldában egész estére és dolgozott, és ez most is így lehetett mivel jól látható karikák ékeskedtek a szeme alatt, és a mellette lévő szemetesben vagy három műanyag kávéspohár hevert a papírhalmaz közt. 
- Még nem, bár azt sem értem miért akarja a családi vállalkozást egy komplett üzletlánccá építeni – dörzsölte meg a szemét Sam majd nyújtózkodott egy nagyot. 
- Azt én sem, de hát mindegy is, ő biztos tud valamit amit mi nem – vonta meg a vállát Dean. – Egyébként hogy haladsz? Milyenek voltunk ebben a hónapban?
- Úgy tűnik még mindig felfelé haladunk bevételileg, bár a turista szezon most kezdődött meg, így nagy valószínűséggel az is szerepet játszott benne. 
- Akkor jó, de próbáld meg nem túlhajszolni magadat, oké? Én közben átöltözöm és nyitom az üzletet, szóval majd át kell vonulnod az irodába – paskolta meg testvére vállát Dean, Sam pedig bólintással jelezte beleegyezését. Dean átballagott a hátsó részbe és átvette a kabátját és a felsőjét egy szimpla fehér munkapólóra, amit már különböző foltot ékesítettek. Megindult vissza hogy kinyissa az üzletet, mikor is az üvegen át meglátta őket.
- Ó hogy rohadnátok meg – sóhajtott mérgesen Dean majd odakiáltott a már irodában lévő testvérének. – Sammy, úgy tűnik a vegák már nyitástól-zárásig itt fognak lebzselni! 
- Hát az nem tenne jót az üzletnek. Nincsen valami olyan ötleted amivel el lehetne őket üldözni? De persze semmi erőszak nem jöhet szóba! – üvöltött vissza Deannek és a beszélgetés idejére félbehagyta teendőjét. 
- Basszus, megnehezíted a helyzetemet. Nos, erőszak nélküli megoldásom még nincs, de még gondolkodom munka közben. 
- Tedd azt, mert ez hosszútávra biztos nem lesz jó. 
- Rendben öcskös – elfordította a kulcsot a zárban, kitette a nyitva táblát majd visszaballagott a konyhába mikor is majdnem le lett ütve a nyitódó ajtó által.
- Mi a… - kezdett bele, de félbe is szakította a káromkodást mikor meglátta Bobby-t ahogy belép az ajtón. Mikor az apjuk nem volt az üzletben, vagyis szinte mindig, akkor Bobby volt az aki átvette az üzlet vezetését, figyelt arra hogy minden rendben megy-e, és hasonlók. 
- Miért a hátsó ajtón jöttél? Te mindig az elülsőn szoktál bejönni!
- Mert ott van az a sok idióta a bejárat előtt, talán azért? – válaszolt Bobby majd levette a sapkáját és felakasztotta az akasztóra. – Azt sem tudom még pontosan kik ők, hisz csak mostanság telepedtek le az üzlet elé, legalábbis ahogy emlékszem. 
- De, pontosan tudod kik ők, mert már volt velük bajunk. Tudod, ők a vegák akik „Angyali Seregnek” nevezik magukat, és tavaly-
- Ők küldték azokat a fenyegetéseket? – szakította félbe Bobby, Dean pedig bólintott.
- Igen, ők. Eredetileg volt egy kis bázisuk, de mivel a vezetőjük eltűnt, nem tudta senki sem fizetni a helyet így kitalálták hogy a mi üzletünk előtt fognak lebzselni, mivel így még protestálhatnak is. Kettő az egyben, hát nem remek? Egyébként a vezetőjük nem eltűnt, mert apa mondta hogy egy multinacionális céghez vették fel fejesnek, csak hát ezt bizonyára nem akarta elárulni a fűimádó „barátainak”. 
- Hah, megérdemelné az a pöcs hogy a saját kis imádói rátámadjanak miután megtudták ezt. 
- Az biztos – mikor ezt kimondta, meghallotta a „Carry on my wayvard son”jellegzetes dallamát és lenézett a telefonképernyőre hogy lássa ki az, aki hívja ilyen kora reggel. Ismeretlen szám volt, így kért egy pillanatot a másiktól majd kiment a hátsó teraszra és felvette a telefont.
- Igen? Itt Dean Winchester beszél – szólt bele a telefonjába, mialatt az eget szemlélte.
- Hello édes – már reflexből a tenyerébe temette az arcát mikor meghallotta a brit akcentust.
- Mit akarsz Crowley? – érdeklődte meg a beszédpartnerétől. Crowley egy másik üzletnek volt a vezetője, a „Pokol Konyhájának”, ami híres volt arról hogy csak és kizárólag húsételeket szolgál fel. Mondani sem kell, hogy ő a legnagyobb ellensége az Angyali Seregnek. 
- Semmit, csak érdeklődöm, hogy akkor igazak-e a hírek miszerint hozzád szálltak át az én kis angyalaim.
- Igen, itt lebzselnek szóval örömmel vissza is adom őket-
- Ohoho dehogy is! – szakította félbe. – Örülök hogy végre sikerült egy kis „intézkedés” ellenében eltűntetni őket innen. Viszont sok sikert hozzájuk. Viszlát! – még mielőtt Dean válaszolhatott volna, Crowley már le is tette.

***később***

Már késő estére járt, Dean pedig hazaküldött mindenkit és bevállalta a zárást. A hátsó ajtón ment ki, és éppen a kulcsát tette el a farzsebébe mikor is susmorgás ütötte meg a fülét. Lassan hátrafordult, mikor is vagy három ember támadt rá. Próbálta leütni őket, de azok erősen szorították a karját, bár még így is sikeresen lefejelte az egyiküket.
- Csak kábítsátok már el, könyörgöm – hallott meg egy hangot a közelből, majd hirtelen egy szokatlan szagot érzett és elsötétedett a világ.

*egy pincurkát később*

„Nem kéne ezt tennünk, az erőszak nem megoldás”
„Egek, szerinted az üres fenyegetőzésekkel többet értünk?” – Beszédfoszlányokat hallott, majd óvatosan kinyitotta a szemeit. Vagy egy tucat ember járkált körülötte, és felismerte néhányukat.
- Mit akartok vegák? – kérdezte Dean, és épp mozgatta volna a kezeit hogy fel tudjon tápászkodni a földről, mikor is észrevette hogy azok szorosan össze vannak kötve a háta mögött. Körbenézett, és látta hogy egy tisztáson volt, és a közelben lángolt a tűz. Az egyik tag valami fémet tartott a tűzbe.
- Nos, szeretnénk egy kicsit megleckéztetni, hogy egy kicsit átérezd az állatok helyzetét – szólalt meg egy hang a háta mögül, majd lassú léptekkel elé állt. – Üdv, a nevem Metatron, és én vagyok az új vezetője az Angyali Seregnek. 
- Milyen név az hogy Metatron? – kérdezte röhögve majd egy ütést érzett az arcán. 
- Olyan név amit nem lehet csak úgy kiröhögni – közölte ingerülten Metatron, és az ember aki tartotta a fémet a tűzbe, elkezdett közeledni felé. Dean ekkor rájött hogy mit is akarnak vele tenni, és próbált szabadulni, de nem tudott, mivel egy barna ballonkabátos ember lefogta. Nem úgy mint a többiekében, ennek a férfi szemében szomorúságot látott, majd amaz a következő pillanatban belesuttogott a fülébe.
- „Megpróbállak kijuttatni innen minél hamarabb” – közölte, majd észrevétlenül visszaegyenesedett és figyelte a vasrudas személyt.
- Nos, ha még nem esett volna le, elérkeztünk a történet azon pontjához, mikor is a hős megbünteti a gonoszt – Metatron lerántotta Dean kabátját az egyik karjáról, majd feltűrte a pólószárát hogy üres terület legyen a vállán. Dean akaratlanul is elkezdett reszketni amint egyre közelebb ért a vállához a vas.
- Rohanj! – mondta félhangosan a ballonkabátos férfi és felrántotta a földről Deant, de még így sem menekülhetett a forró fém elől ami nekinyomódott a bőrének így fájdalmasan felsikoltott, majd erőt véve magán elkezdett rohanni a másikkal együtt. Pár másodperc múlva a vegetáriánusok, feleszmélve a történtekből elkezdett rohanni utánuk, de Dean-ek vettek egy kanyart és megbújtak egy bokor mögött. 
- Mutasd – utasította halkan a férfi, Dean pedig odatartotta felé a vállát, és végre ő is megtekinthette a nyomot, ami egy kis kézféleséget formált. 
- Nagyon sajnálom, hogy nem tudtalak hamarabb elvinni-
- Ne sajnáld, hisz te voltál az egyedüli épelméjű, aki segített – mosolygott rá Dean, de a mosoly fájdalmasan eltorzult mikor a másik megérintette a sebét.
- Ennyire fáj? Ezt minél hamarabb le kell kezelnünk. Még várunk pár percet míg arrébb mennek, majd elindulunk, tudok egy helyet ahova mehetünk. 
- Rendben. És köszönöm – mondta őszintén Dean, majd rádöbbent valamire. – Meg sem kérdeztem még a neved.
- Castiel vagyok, vagy legalábbis így neveztek az Angyali Seregben, de az eredeti nevem Jimmy Novak.
- Maradok a Castiel-nél szerintem – vigyorgott rá Dean, majd Cas felsegítette és megindultak útjukra. 

Plusz finomságok:
- Az anyjuk még a legelső üzletben vesztette életét, mikor estére bent maradt kísérletezni receptekkel, és bealudt közbe, így benn égett.
- Adam pedig(tudjátok, a féltestvérük vagy ki) börtönbe van zárva már jó ideje, mivel piromániás és emiatt sikeresen megölt jó pár embert.
- Samnek a csengőhangja a Heat of the Moment

2 megjegyzés:

  1. Végre eljutottam ide. ;u; Annyira nagyon szuper lesz *-* És ahw. Annyira jó az alapötlet, hogy nagyon és leírhatatlanul. Szóval itt ömlengek neked mennyire jó. xD És tessék szorgoskodni a továbbírással is u3u

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ömm, a továbbírás nem biztos hogy lesz ^^" De azért köszönöm :3

      Törlés