2014. július 26., szombat

Anglia titka
Hetalia, UsUk(?vagyishát nem lehet tudni Anglia is úgy érez-e, szóval...), Humor: Amerika meglátogatja Angliát, és az ebből következő dolgok.
Először is keresném azt a hetás személyt, aki mondta a hambis tényt az országokról, mert szeretném megköszönni neki :3 Másik pedig, hogy ajánlanám ezt a ficet a mai kis születésnaposunknak, mert az aranyhal memóriámnak köszönhetően(emiatt nem emlékszem arra a hetásra sem, hogy melyikük volt ><) elfelejtettem vinni neked valamit, sorry :c 

Aznap kellemesen meleg nyári nap volt, Amerika pedig jobb híján ott állt Anglia ajtaja előtt, hogy elhívja őt a strandra. Már lejátszotta az összes videojátékát, és azt tervezte hogy megnézi megint az Amerika kapitányt, de Tony megjegyzése miatt változott a terv.
„Ha odaállsz a fehér fal elé, akkor te is olyan láthatatlan lehetsz mint Kanada. – Itt Amerika csak bamba szemekkel nézett az űrlényre, aki halkan felsóhajtott. – Sápadt vagy, mintha valami skandináv lennél.” Ezt nem hagyhatta így, ezért eldöntötte hogy elmegy a strandra barnulni meg játszani a vízben. Magabiztosan kopogott az ajtón, majd egy fél lépést visszább lépett.
- A-Amerika? – kérdezte meglepődve Anglia, és Amerikai ugyancsak meglepetten nézett vissza a másikra, aki félmeztelenül, leizzadva állt az ajtóba, és a szája szélén valami fehér tündökölt.
- Öh, helló? – nyögte kínosan Amerika, Anglia pedig gyorsan visszanézett a háta mögé, majd kissé elvörösödve nézett a fiatalabb országra.
- Mit akarsz? Most épp nem érek rá… - mintegy alátámasztásként, megint elfordította a fejét a ház belseje felé, majd vissza, és türelmetlenül dobolt az ujjaival az ajtón.
- Semmit, nem érdekes, majd találkozunk a világtalálkozón, viszlát! – hadarta az amerikai, majd a szokásosnál gyorsabban szedte a lábát, ahogy elgyalogolt az összezavarodott Anglia háza elől vörösen izzó fejjel.

***

- Hát ez nem igaz – sóhajtott fel Amerika, mikor meglátta hogy Franciaország ott áll az ajtaja előtt.
- Mi a baj Amérique? Francia bátyusnak mindent elmondhatsz – bökte meg vidáman a könyökével, mialatt Amerika beinvitálta és bementek a nappaliba. Tony éppen X-aktákat nézett a földön ülve, mialatt különféle nasikat zabált, így Amerika intett hogy költözzenek át a konyhába.
- Semmi, csak… szerinted ez mit jelent? – Mindketten leültek az asztalhoz és az amerikai elmesélte a látottakat. Ő igazából sejtette, mi is lehetett, de nem bízott az ítélőképességében, félt hogy csak az esetleges féltékenység miatt lát bele dolgokat. Mire a végére ért, Franciaország a kezét a szája elé téve röhögött, de úgy hogy még a könnyek is kicsordultak a szeméből.
- Oh mon dieu, létezik olyan égi csoda hogy Angleterre együtt van valakivel? – Amerika tekintetébe szomorúság költözött, ahogy megbizonyosodott hogy nem tévedett. Rákönyökölt az asztalra és a tenyerébe temette az arcát. A francia közelebb hajolt, és kíváncsian megbökte a másik homlokát.
- De te miért vagy ennyire letörve? Csak nem…? – kezdett bele Franciaország egy huncut mosollyal, de az amerikai félbeszakította.
- Nem, dehogy is! – kiáltott fel, félig a dühtől, félig pedig a pirulástól elvörösödve, majd felnyögött. – És holnap még világtalálkozó is… Fuck.

***

Amerika feszengve lépett be a terembe, ahol már a legtöbb ország a helyén ült, köztük Anglia is, aki boldogan itta a teáját. Minden bizonnyal a boldogsága abból ered, hogy Francis ma nem tudott eljönni a találkozóra, így nem volt senki akivel heves vitát válthatott mialatt kreatív inzultálásokon törte a fejét. Az amerikai némán leült az angol gentleman mellé, aki megdöbbenve figyelte őt a szeme sarkából.
- Beteg vagy? Elharaptad a nyelvedet a sok beszéd után? Vagy valami más történt, ami miatt nem jártatod a szádat? – kérdezte meg tőle Anglia egy cinikus mosollyal az arcán, de a mosoly lassanként elhalványult mikor Amerika még mindig nem válaszolt, csak elpirulva figyelte az előtte lévő papírokat.
- Naa, nyögd már ki mi bajod van – Anglia már-már aggódva bökdöste a másik vállát, aki enyhén ingerülten felsóhajtott és ellökte a másik ország karját.
- Én nem fogok neked nyögdösni, megteszi azt helyettem az akivel tegnap „szórakoztál”! – Amerika szája gúnyos mosolyra húzódott, Anglia pedig tágra nyílt szemekkel bámult a fiatalabb országra, mialatt az arca folyamatosan vált egyre vörösebbé.
- T-t-te meg miről beszélsz??! – Az angol hangja majdnem egy oktávnyival magasabban szólt, de a nagy hangzavarban ez nem tűnt fel senkinek sem.
- Tudod, mikor tegnap ajtót nyitottál félmeztelenül, leizzadva, egy bizonyos „fehér dologgal” a szád szélén, és folyton visszanéztél a házba, hogy ellenőrizd hogy a szeretőd nem buktat-e le téged. – Anglia erőteljesen megragadta Amerikát, majd az arcát mindvégig eltakarva húzta ki a folyosóra, ahol rajtuk kívül senki sem volt. Amerika nekidőlt a falnak és a kezeit összekulcsolta a mellkasa előtt, úgy várt az oda-vissza sétálgató angol magyarázatára.
- Először is leszögezném, hogy az egész kis történeted egy fikció. Eleve, szerinted ajtót nyitottam volna úgy, hogy előtte… - Anglia zavartan nézett az amerikaira, aki csak bólintott, jelezvén hogy érti mire akar utalni.
- Akkor mivel magyarázod ezt az egészet? – Az angol felsóhajtott, majd elnézett a folyosó másik oldalára, hogy ne kelljen az amerikaira néznie mialatt bevallja bűnét.
- Azért voltam leizzadva, mert a konyhába sütöttem, és ott elég nagy volt a hőség. Ugyanez az indok arra hogy folyton vissza-visszanéztem, mivel nem akartam hogy leégjen az egész konyha… A félmeztelenség is a hőség miatt, bár az eredeti ok hogy sikeresen leettem magamat. A fehér dolog meg majonéz volt a… hamburgerből – Amerika döbbenten meredt az idősebbik országra, aki még mindig a földet szemlélte elpirult orcákkal.
- Hamburger? Ez volt a nagy titok?
- Igen! De persze nem a te förtelmes hamburgered, hanem a sajátom! – Anglia visszatért eredeti énjéhez, és magasra szegett fejjel válaszolt a másiknak.
- De hisz a majonéz nem is fehér… - jegyezte meg Amerika.
- De az! – erősködött az idősebbik ország – Az én majonézem márpedig fehér!
- Az lehet, de ennyi erővel a tej is zöld. Csak annyi a különbség, hogy mondjuk a zöld tej mérgező, mint ahogy a te fehér majonézed is, hahaha! – A fiatalabbik ország jellegzetes nevetése betöltötte a teret, majd a következőpillanatban minden elsötétedett, és már csak arra eszmélt fel, hogy a betegszobán fekszik egy puklival a fején. 

2 megjegyzés:

  1. Hát, ez állati volt, meg kell hagyni. xD Jézusom, hogy lehet ilyeneket kitalálni?
    Ráadásul, hát, na, én is rosszra gondoltam. u3u Ki hinné, Anglia? *pislog vigyorogva* Na, szóval köszönöm, hogy olvashattam~

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, mondta ezt a random factet a még-mindig-nem-vagyok-biztos-benne-melyik hetás, hogy igazából anglia és franciaország is nagy hambizabáló országok, és ebből lett ez, mert miért is ne lehetne ezt félreérthetővé tenni .-. :') Hát szerintem mindenki félreértette/félreértené ha ezt meglátná xD Én köszönöm hogy elolvastad és írtál is ^u^ És egyszer majd csak sikerül a te ficedet is megírnom, csak ki kéne találnom hogy s mint legyen :'D

    VálaszTörlés